Írásai / Writings

Ha nem lennék beteg, végezetül, ha már közkinccsé tettem hat szamaramat, most szamarakról írtam volna. Írtam volna a Bresson film, az Au hasard Balthasar szamaráról, a különös fényben hintázó kisfiúról és kislányról, és a szomorúságról. Malcolm Lowry szamaráról, akivel a vulkán alatt találkoztak. Meg akartam keresni most, hogy milyen is volt a szamár, mert csak a színes takaróira emlékszem, de nem találtam.”

Végre,
Litera, 2007. november 25.,
http://www.litera.hu/netnaplo/vegre

“Lógó mell, sörhas, egyenesre vágott kövér lábfej, csapott váll, szederjes bőr, rövid kar, rövid lábszár, sárga sarok, kimeredő köldök, gombás körmök, aszott fenék, bütykök, göcsörtös térdek, pipaszár lábak, görbe combok, lúdtalp, tyúkmell, pulykanyak. Miért-e gyötrő látvány, miért vagyunk ily csúnyák mi, emberek? Csakis mi, mert ki látott már visszeres lábú tengelicét, narancsbőrű farkast, rossz helyen szőrös kígyót?”

A szaunában szenvedek,
Litera, 2007. november 24.,
http://www.litera.hu/netnaplo/a-szaunaban-szenvedek

[…] tizennégy év előtti bejegyzéseimre bukkantam. Többek között erre: „öregség = leengedem a hűtőszekrényt”. Emlékszem, azért írtam fel, mert feltűnt, hogy idősb hozzátartozóim, anyám és Bálint Iri rendre mint programról számolnak be a frigó leengedéséről. És tessék! Ottlik ezt írja: „Villamos megy. Ébred a város. Majdnem tisztán boldogság fog el. Mély lélegzetet veszek. A frizsidert nézem meg. Fél kettőkor kikapcsoltam, hát mit csinál azóta? Kiolvad rendesen; jól van.” Megbocsátottam a két hölgynek. Mondják csak el, hogy leolvasztják. Ha Ottlik megteheti.

Kérsz paradicsomlevest,
Litera, 2007. november 23.,
http://www.litera.hu/netnaplo/kersz-paradicsomlevest

“A többi három szereplővel oly bonyolult a viszonyom, olyan közel állnak a szívemhez, hogy nem szívesen… Nem, így nem igaz. Nem tudok most róluk írni. Bocsássanak meg ezért! (Már, ha érdekelte volna Önöket.) Hallgatom inkább a Mills Brotherst. „You always hurt the one you love…”. Tegyék ugyanezt, ha tehetik! (Mármint hallgassák.)”

Mondom Leónak,
Litera, 2007. november 22.,
http://www.litera.hu/netnaplo/mondom-leonak

“Egy szép napon telefonált egy ilyen kiadós ismerősünk, hogy András írjon nekik románcot. Szerencsére én vettem fel a telefont, és mivel tudtam, hogy ő képtelen nemet mondani, ami pedig gyakran a leghőbb vágya lenne, azt állítottam, hogy nem ér rá, én viszont igen. Két hét múlva kellett szállítani a könyvet, Judith Joplin álnéven írtam, volt eleje, közepe, vége, olvastán szem nem maradt szárazon – és beindult az üzlet.”

A másik muszáj,
Litera, 2007. november 21.,
http://www.litera.hu/netnaplo/a-masik-muszaj

“Egy óra múlva már Kurtág ágya mellett álltam a kórházban. Rosszul lett reggel, most az őrzőben fekszik, sápadt, de mosolyog rám. Már megint a koincidenciák – nevezzem most így a misztikus élményeket, jelentős álmokat, finom megérzéseket – világába kerültem, hiszen tegnap huszonegy évvel ezelőtti naplómból idézve éppen róla és Mártáról írtam. És kórházról.”

Mindig minden,
Litera, 2007. november 20.,
http://www.litera.hu/netnaplo/mindig-minden

“„Velem, veled mi lesz? Nem kérdezni, nem beszélni. Igyuk meg a sört a favedrekben satnyán évelő tuják alatt.” Unalmasak az asszociációim. Másnak. Nekem nem. Serkentenek, továbbvisznek. Más halottakhoz. Hiszen Petri Gyuri is halott, és éppen két hete temették (temettük?) Bálint Bandi fiát, Pistit. „Harapós lovaink, furcsa ősállatok, elügettek valahová, egy sereg ellen”. 64 éves volt. Hónapok óta csak aludt és evett. A végén már nem is szenvedett. Talán. Most megyek úszni a Széchenyibe.”

Holnap lesz telihold,
Litera, 2007. november 19.,
http://www.litera.hu/netnaplo/holnap-lesz-telihold